IRÁNY PERU!
CSÚCSKÁVÉ AZ INKÁK FÖLDJÉRŐL.
SPECIALITY 87,5 PONT ARABICA
Ahol dzsungelek és termálforrások
Peru, az Andok legnagyobb területű országa, az Inka birodalom központja volt. Az ország éghajlata nagyon változatos, a hegyvonulat keleti lejtőin termesztik a kávét - kizárólag arabicát, legfőképp Typica és Caturra variánsokat. A kávé 95 %-a a környék kistermelőitől származik, akik mindössze 2-3 hektár földterületen gazdálkodnak. Többnyire olyan gazdálkodó családokról van szó, akiknél hosszú hagyománya van a kávéfarmok művelésének, mivel Peruban a 18. század óta termesztenek kávét.
Az Andok keleti lejtőin található három kiemelkedő kávétermesztő terület a Chanchamayo, az Amazonas és a San Martin régiók, valamint a déli felföld. Nyári újhullámos kávénk Chanchamayo tartományból érkezett, hegyekkel körbevett, dzsungelerdők, gyönyörű vízesések és termálforrások közelében található ültetvényekről. A kávétermesztési terület mintegy 75%-a 1000–1800 méter (3300–5900 láb) magasságban fekszik, az árnyékos területeken pedig hektáronként 2000 növényt telepítenek. A gazdálkodást nagyrészt kistermelők végzik, a kávét pedig kézzel válogatják.
Mézes feldolgozás
Közép-Amerikában elterjedt ez a módszer, melynek során az érett cseresznyéket vízzel teli tartályokba töltik és átmossák. Az éretlen szemek felúsznak a víz tetejére, ezáltal ki is válogatják a szemeket. Hántológépek segítségével eltávolítják a magról az érett gyümölcshúst. Fontos, hogy a hántológép a gyümölcs húsát eltávolítja, de az úgynevezett „nyálkaréteg” a magon marad. Lényeges eleme, hogy pontosan be tudják százalékosan állítani a hántológépekkel, hogy mennyi gyümölcshús maradjon a kávébabokon.
A legegyszerűbb az úgynevezett „fehér méz” technika, amikor a gyümölcshús 80-90 százalékát eltávolítják a magról, tehát csak nagyon kis mennyiség marad. Ilyenkor a kávészem egy-két nap alatt megszárad a napon, a gyümölcshús foszlányok pedig teljesen kifehérednek. Innen jön az elnevezés, a „fehér méz” (ennek az eljárásnak a gyorsaság dacára is jár már a méz szócska, mert a mindössze párnapos erjedés is okoz némi édesedést a tisztán kimagozott kávészemekhez képest).
A „sárga méz” eljárásnál a gyümölcshús fele marad a magon, a „piros méz” technikánál viszont már a 80-90 százaléka. A csúcs a „fekete méz” technika, ilyenkor gyakorlatilag az egész gyümölcs, az összes „hús” rajta marad a magon, csak a héját távolítják el.
A „fekete méz” eljárásban már annyi gyümölcshús marad a kávén, hogy három hétig kell a napon szárítani ahhoz, hogy a nedvesség teljesen eltűnjön a szemekrő