De miért lett erre szükség?

Nos, akkoriban már egyes kávétermelő országok elkezdtek igazan jó minőségű nyerskávékat piacra dobni, miközben a legnagyobb kávétermelő, Brazília az alacsonyabb kategóriájú tömegkávéval lett azonosítva. Ebből adódott a probléma, mert a vevők nem akartak magasabb összeget fizetni a brazil kávéért, hiszen megszokták, hogy évtizedek óta közepes minőségű, kevert, vagyis több farmról származó tételek érkeznek tőlük. Ezekből kerültek aztán a polcokra az olcsóbb kávékeverékek, amik elárasztották a világot. Igen ám, de a projekt szakértő tagjai ráakadtak jó pár, addig ismeretlen brazil kistermelőre, akiknek a kávéi felvették a versenyt a legismertebb, magas minőségű kávétermelő országok (Kolumbia, Costa Rica, Kenya) szállítmányaival. Végül Don Holly, az SCAA (Amerikai Különleges Kávé Szövetség) egyik agilis tagja adta az ötletet, hogy szervezni kell Brazíliában egy versenyt, ahol a kávékat nemzetközi zsűri minősíti. Így is történt, majd a győztesek internetes aukción, kiemelt áron értékesíthették a termésüket. A projekt óriási siker lett, a versenyt és az aukciót 1999 után évről évre megismételték. A kóstolók, pörkölő-felvásárlók és a versenyen induló farmerek mozgalmából 2002-ben létrejött a non-profit "Alliance For Coffee Excellence" cég és a hivatalos, jogvédett COE minősítési rendszer. Azóta folyamatosan bővül a résztvevő országok és termelők száma. A program célja, hogy minden egyes évben megtalálja a legjobb kávét, amit az adott, versenyben résztvevő országban termeltek. A díjazottakat három lépcsőben, hat kóstolással választja ki a nemzetközi zsűri. A TOP10 rangsorolása és a győztes kiválasztása az utolsó kóstolási körben történik. Vizsgálják a nyerskávé méretét, majd a lepörkölt tételeket számos ízérzeti szempontnak vetik alá, akárcsak egy borversenyen. Amelyik kávé eléri a 84 pontot a 100-as rendszerben, vagy fölötte teljesít, megkapja a COE minősítést. Ezeket a kávékat a versenyt követően internetes aukción, igen magas áron értékesítik.