HOGYAN KÁVÉZIK
GYETVÁN CSABA?
Gyetván Csaba filmes-műsorkészítő, Made in Gyetván Csabával sorozata a Discovery Channel-en fut öt éve, a YouTube-on pedig csaknem százezren követik Hogyan készül sorozatát. Örök kíváncsi, minden érdekli, így a kávé is. Néhány hónapja a Cafe Frei szécsényi üzemében is forgatott, ahol a napelemtechnológia működése mellett a pörkölési folyamatokba is beavattuk. Ezúttal mi kérdeztünk, és szokás szerint nemcsak a kávéról beszélgettünk.
"Kávéval indítom a reggelt, és ha valamiért nincs, az fel is borítja a napom. Lehet, hogy ez inkább csak placebo-hatás, de egyrészt kell a tudat, hogy a kávé élénkít, és a reggeli jó feeling, hogy ezzel indul a nap. Olyan kávégépem van, ami darál, ennyire azért adok a minőségre, és próbálok belenyúlni a polcokon a legjobbak kávékba. Persze tudom, hogy nem mindegy, honnan származik, milyen a pörkölés, és a tej minősége is fontos. Amennyire lehet, nálam is megvan otthon a kávézás rituáléja. Külföldön is fontos, hogy jó kávét igyak, és megmaradnak bennem ezzel kapcsolatban is a jó és rossz élmények. Franciaország például szörnyű volt ilyen szempontból, pedig azt gondolnánk, egy nép, aki minden részletre kínosan ügyel, jó kávét iszik. Nekem a klasszikus espresso jelenti a kávét, kevés tejjel. Nem szeretem a hosszú, vízzel vagy tejjel felhúzott italokat, és a hideg kávék sem az én világom. De nem akarom ezt túlokoskodni, egyszerűen a jó kávét szeretem, és a kávézásnak azt a hangulatát, hogy összeköti az embereket. Csak öt percről beszélünk, amíg elkortyolgatunk egy csésze kávét akár forgatások közben is, de ennek az öt percnek jelentősége van."
Értelem vagy érzelem?
Értelem. Illetve, a kettő kombinációja, mert mindent meg kell, hogy értsek. Viszont szükség van az emóciókra is, mert alapvetően bármilyen műfajban alkot az ember, az érzelmek adják az anyag lelkét, ami emlékezetessé teszi. Pláne az én esetemben, hiszen mi gyakran alapból unalmas, steril témákat habosítunk fel, nekem kell úgymond rácsodálkoznom, mert ha én nem esek hasra valamitől, és nem ájulok el valamitől, ami jó, akkor a nézők biztos, hogy nem fognak.
Mi a legnagyobb luxus az életedben?
Az, hogy a saját időbeosztásom szerint élhetem az életem. Például, hogy a tengerparton töltöm a nyár jelentős részét. Eszméletlen fontos nekem, hogy a saját ütememben dolgozhatok, mert így nem érzem mókuskeréknek a munkát és a vele járó folyamatos jövés-menést. Igazából nem nagyon bírom a kötöttségeket és a merev szabályokat, szóval nem is tudnék ennél nagyobb luxust elképzelni, mint hogy saját magam rendelkezem az időmmel.
Mikor sírtál utoljára?
Amikor a kiskutyám meghalt, mert ő nagyon közel állt hozzám.
Mikor voltál életedben eddig a legboldogabb?
Nem tudom, és szerintem az a jó, ha nem tudom. Valahol hallottam, és nagyon egyet tudok vele érteni, hogy nem a boldogságot kell hajszolni, hanem meg kell próbálni fenntartani egy folyamatos elégedettségi szintet, és mindenből meg kell próbálni a legjobbat kihozni. Nekem például amikor a tengernél vagyok, az egy ilyen flow, ami teljesen kikapcsol, és olyan érzés kerít hatalmába, ami már közel áll ahhoz a boldogságélményhez, amiről kérdezel.
Ha újjászületnél, kinek a bőrébe bújnál?
Nem cserélnék senkivel, hisz abból élek, amit szeretek, ráadásul nagyobb kompromiszszumok nélkül. Ezt úgy értem, hogy sok emberhez eljutok azzal, amit csinálok, de ehhez nem kell elmennem olyan műsorokba szerepelni, ahova nem akarok, nem kell lemerülnöm a bulvárba. Ma már kevés ilyen sziget van a médián belül. Miből van a Coca-Cola, hány napelemet gyártanak le egy kínai üzemben egy nap alatt, vagy épp kik irányítják a repteret? Ezek a dolgok mindenkit érdekelnek. Persze attól, hogy a témák jók, figyelni kell a trendeket. Ezalatt azt értem, hogy nem szabad belesétálni abba a csapdába, hogy kizárólag a közönséget tesszük felelőssé azért, hogy nem elég igényes, vagy hogy “semmiről sem szóló pár másodperces videókat néz”. A lényeg: mindig tudd mi a legerősebb skilled, ne add fel az önazonosságod és ne menj bele a gagyi versenybe, mert elveszted, mindig jön egy zajosabb, színesebb, olcsóbb.
Mi az a tehetség, aminek a legjobban örülnél, ha meglenne benned?
Mivel sokáig fociztam, nagyjából van fogalmam arról milyen földöntúli képességek birtokában van Lionel Messi. Úgyhogy az előző kérdésre visszatérve: ezt például, lehet, hogy kipróbálnám. Milyen lehet valamiben kérdés nélkül a legjobbnak lenni a világon?
Fontos, hogy mit gondolnak rólad mások?
Érdekel és noha tudom, hogy egyesek szemében néha túl sok vagyok, alá is dolgozok a kritikáknak. Ha ugyanis ezeknél az alapból steril témáknál én csupán egy kedves kérdező lennék, azzal nem tudnám felrázni a nézőket, és teljesen átlagos végeredmény születne. Ezért bevállalom, hogy van, aki azt mondja: jaj, mit képzel ez magáról? Mert így tudom őt is a képernyő előtt tartani, szóval néha túl soknak kell lennem.
Hol élnél szívesen, ha nem Magyarországon?
Tenger mellett, és ezt részben meg is valósítottam. De itthon is vízpart mellett élek, van egy ilyen kattanásom, és a reggeli kávét is a teraszon, vízközelben szeretem elfogyasztani, egész más, ha így indul a nap.
Ha csak egy kávéra mehetnél el valahová, hová mennél?
Olaszországban, valószínűleg azért, mert ott „inni kell” egy kávét, de miközben erről beszélünk, azt próbálom feleleveníteni, melyik volt a legemlékezetesebb kávéélményem. Egyébként érdekes, hogy az jut eszembe, amikor tavaly mentem Montenegróba és útközben megálltam egy benzinkúton kávézni. Annyira jó volt ott, akkor ez a pillanat, a tenger látványa, a kávé íze, még a csészére is emlékszem. Az ilyeneket a legjobb megélni, amikor nem számítasz rá, hogy életed kávé-élménye jöhet.
Mi az, amiről nem akarsz lemondani?
Egyébként ha már kávé, a reggeli kávé pont egy olyan “luxus”, amiről semmilyen körülmények között nem szeretnék lemondani. Van több olyan napindító rutin, amire azt mondom, hogy kihagyható, de a kávé nem. Tavaly januárban tartottam egy egyhónapos tisztítókúrát - se liszt, se cukor, se alkohol, se kávé, se kóla - és a kávé jött vissza először, pedig erős verseny volt.
Kedvenc időtöltésed?
Talán a vezetés, mert közben tudok igazán gondolkozni, nem viszi el a fókuszt más feladat. Ilyen a futás is, ami szintén kimossa az agyam, pont úgy, ahogy a vezetés is, csak pulzusemelkedés nélkül. Ilyenkor fejben beállok egy nyugalmi,
fókuszált állapotba. Biztos megvan annak az izgalma is, hogy az ember tudja, tart valahová, de engem inkább a hasznos gondolkodás motivál.